A württembergi a tömegesebb melegvérű lófajták közé tartozik. Feje középnagy, nyaka középhosszú, magas illesztésű. Marja elmosódott, háta hosszú és izmos. Bordái íveltek, mellkasa dongás, szügye széles, mély, jól izmolt. Lapockája meredek. Fara nagy terjedelmű. Lábai erős csontozatú. A tarka kivételével minden szín megengedett.

A fajta Württemberg állami ménesében, Marbach-ban alakult ki a XVII. században. A cél egy sokoldalú fajta kialakítása volt. A helyi melegvérű (mecklenburgi) kancákat arab csődörökkel keresztezték, később trakehneni, anglo-norman, oldenburgi, fríz, spanyol, berber és suffolk lovakat is bevontak a tenyésztésbe. Az egyik meghatározó alapító egy Faust nevű anglo-norman csődör volt, amely felelős volt a korai württembergiek zömök felépítéséért. Ezek a lovak mezőgazdasági és hadi munkára egyaránt alkalmasak voltak.

Önálló fajtává 1895-ben nyilvánították. Ekkor a tenyésztési irány is változóban volt, előtérbe került a könnyű lovagolhatóság és az ugróképesség. Vagyis egyre inkább sportlóvá kezdett válni a fajta, amely irányt trakehneniek bevonásával erősítettek. Köztük a legmeghatározóbb egy Julmond nevű csődőr volt, amely 1965-ben pusztult el.