A kokain

A Dél-Amerikában őshonos kokacserje leveleiből előállított fehér por, melynek kristályos formáját crack-nek nevezik.

Európában a múlt század közepén állították elő és a század végén népszerű stimuláló szerként futott be. (1903-ig a Coca-cola is tartalmazta). Számos ismert személyiség, köztük Sigmund Freud is a használói közé tartoztak. A gyógyászatban helyi érzéstelenítőként, a depresszió ellen és a morfin-dependencia megakadályozására alkalmazták. Az orvosi használatból erős addiktív hatása miatt kiszorult, bár sebészeti célokra ritkán ma is alkalmazzák. Az illegális piacon népszerűsége máig is nagy, annak ellenére, hogy az egyik legdrágább drog. Felhasználói köre jóval szélesebb, mint a többi illegális drogé.

Hatások, amiért fogyasztják:

Intravénás alkalmazáskor intenzív eufória-érzés jelentkezik, amely pár másodpercig tart. A kokain jóval rövidebb hatástartalmú, mint az amfetamin-származékok, hatóideje a felhasználás módjától függően, maximum egy óra. Gyors metabolizációja (anyagcseréje, lebomlása) miatt rendszeres használata során erős lelki függőséget alakíthat ki. A többi stimulálószerhez hasonlóan energetizál, a fizikai és szellemi teljesítőképességet fokozza, az éhség és a szomjúságérzetet csökkenti.

Mellékhatások, következmények:

A stimulálószereknél részletezett vérkeringési és szívhatások itt is jelentkeznek, túladagolásnál szívinfarktus, epilepszia és pszichózis alakulhat ki. Magzatkárosító hatású, rendszeres használata után depresszió léphet fel.

Függőséget okozó hatás:

Főleg intravénás használat után, illetve az elfüstölhető kristályos formájú crack fogyasztása kapcsán erős pszichés függőség alakulhat ki, fizikai függést nem okoz. A crack használatánál komoly tüdőkárosodást írnak le. Átlagos dózisa: 1o-5oo mg.

Használat módja:

Por alakban szippantva, intravénásan, crack esetében cigaretta formájában. A kokalevél rágása főleg a kokain őshazájában szokásos.